Szerda reggel volt, fél nyolc, amikor a nő megállt a Koszorú utca sarkán. Jobb keze mutató- és középső ujjára csókolt gyakorlottan, majd a csókkal megérintette a fakeresztet, közben felnézett a pléhkrisztusra. Súgott valamit. Ahogy lépett volna tovább, elakadt a rövidre behúzott teleszkopós pórázban, kicsit csodálkozva nézett hátra a nagy, fekete, hengerformájú kutyára, aki már emelte a bal hátsó lábát a kereszt tövéhez. Rántott kicsit a kék fogantyún és halkan, de a cét mérgesen megnyomva azt mondta, Cézár.