2017. június 19., hétfő

A II. János Pál téren, ott, ahol nem kellett kicserélni a Köztársaság tér táblát, mert az már rég nem volt fent az omladozó pártszékházon, a sétány középső padján ült péntek reggel hét előtt a biztonsági szolgálat feliratú fekete ruhás, testes, tán negyvenes férfi. A bal csuklójára akasztott nejlonszatyor a padon feküdt, ahogy maga mellett támaszkodott. Fülledt, nyomott reggel volt, a tér innen belátható részén csak egy álmosan szimatoló kiskutya és a maga elé üresen bámuló gazdája ácsorgott, de ők is távolabb. Egy korabeli nő bukkant fel a Légszesz utca felől, kicsi, fürge léptekkel. A férfi ekkor letette maga mellé a szatyrot, előre dőlt és tenyérrel megtámaszkodott a térdén. Amikor a nő odaért, megállt előtte és kinyitotta a fekete műbőr táskát, majd letette a földre. A férfi még jobban előrehajolt, mintha arra készülne, hogy fejjel belebukjon a táskába. A nő meredten nézte. A férfi ebben a billenékenynek tetsző tartásban elfordította a fejét a tér felé, aztán a pártszékház felé, majd gyors mozdulattal kihúzott a szatyorból egy üres literes cappys flakont, lecsavarta a kupakját, amit maga mellé tett a padra, majd kivett a táskából egy üveg fehérbort. Annak is letekerte a kupakját, azt a másik oldalára tette, és a műanyag palackot a jobb térdére támasztva belenyomta a borosüveg nyakát. Ahogy a függőlegesen tartott üvegből ömlött át a bor, újra jobbra és balra nézett. Ahogy átért a literes üvegbe a palack bor, a férfi kissé megütközve emelte fel a szemmagasságáig, mintha azon bosszankodott volna, hogy az nincs teljesen tele. A nő közben finoman kihúzta az üres üveg nyakát a műanyag flakonból, odanyúlt a kupakjáért, rácsavarta, visszatette a táskába, amit azonnal fel is vett, és egyetlen szó nélkül elindult vissza, arra, ahonnan jött. A férfi a másik kupakért nyúlt, rátekerte, miközben megint körülnézett, már csúsztatta is bele a zacskóba. Akkor nézett a nő után, aki két lépés múlva éppen eltűnt a sarkon.