A vasútállomással szemben, a lellei Desperado cafe árnyékos asztalánál ült a férfi, az izzadtság már testére tapasztotta a gengsztercsíkos inget. Finom vonalú szemüvege egészen elvarázsolta az arcát. Talán még nem múlt hatvan. A nő legalább tíz évvel fiatalabb lehetett, kipirulva ült a férfival szemben. A műszálas butik-nadrágkosztüm gyilkos viselet volt ebben a forróságban. A nő hátradőlt, megemelte a tarkójára tapadt melírozott haját. A mozdulatban benne volt, hogy már tudja: kár a gőzért. Óvatosan körbenézett.

A férfi, kezében egy fél üveg sörrel, az egyik fa mögött ült a szemesi mólón. Strandidő volt. Hibátlanul vasalt fehér inget – az ujját gondosan felhajtva –, szürke nadrágot, és majdnem jó állapotban levő félcipőt viselt. Hivatalt megjárt fáradtsággal dőlt előre. Pontosan abba az irányba nézett, amerről végeláthatatlan tengernek tűnik a Balaton.