A port douglas-i szálloda staff kitchen pultjára letett tálcán sokféle színű és formájú kenyérszelet volt kora délelőtt. Mindhárom asztalnál szótlanul ültek, eszegettek, kávézgattak, néhányan mereven bámulták a sarokból lelógatott nagy, lapos tévét. A sárgásan ősz hajú idős nő, akinek a karján a rövid ingujj együtt lendült a ráncos bőrredőkkel, amikor a szájához emelte a villát, éppen háttal ült a tálcának, a legközelebbi széken. Előtte a szállodai tányéron legalább egy tucat összegöngyölt, pirított bacon kunkorodott. Egyet a szájába vett, de nem kezdte el rágni, hanem csukott szájjal maga alá húzta a tornacipős lábát, lassan felállt, kis mozdulatokkal a szék mögé lépett, majd fél fordulattal éppen a tálca mellé. Egymás után négy szelet kenyeret fogott meg és forgatott a neonfény felé bravúros gyorsasággal, mindet azonnal vissza is dobva. Amikor az ötödiket felemelte, lelassította a mozdulatait, rágni kezdett, és a kenyeret továbbra is mustrálva visszalépkedett a székéhez. Leült, két könyökre támaszkodott, ketté törte a szeletet. Mindkét darabot megszagolta majd gyanakodva körbenézett, mint aki valami furcsa hangot hall.