Az Andrássy úton, a Bábszínházzal szemben a biciklisáv melletti padon ült a hatvanas férfi, papucsban, fehér atlétában és egy rikító narancssárga szörfnadrágban. Reggel fél hét volt, az előző esti vihar tócsái már majdnem felszáradtak. A férfi keresztbevetett lábbal ült, két karját a pad támlájára fektette, jobbkezében egy durit üvegpohárban kis kávé volt, gondolatnyi tejjel. Meglengette a felül levő lábát, hátrabillentve és kissé balra fordítva a fejét azt mondta, na, mi van már. Egy kisebb loncsos fekete kutya távolabbról, a sarkokról odanézett.