A nő kedvesen győzködte kétévesforma kislányát, hogy menjenek oda a váradi étterem teraszán egymással édesen hancúrozó kismacskákhoz. A kislány csodálkozva nézte őket, nem akart közelebb menni. A nő akkor elengedte a kezét, egy gyors mozdulattal elkapta az egyiket, a másik egy közeli asztal alá szaladt, onnan lesett hatalmasra nyitott szemmel. Ahogy a nő leguggolva a kislány felé nyújtotta a szabadulni igyekvő cirmost, a kislány hátrébb lépett, aztán az anyja biztatására mégis odament, végül némi aggodalommal végigsimította. Lassan melegedett bele, de egyre nagyobb kedvvel fogdosta a mozgó puha szőrmókot, a végén sikoltozott a gyönyörűségtől. A nő aztán felállt, engedte elszaladni a kismacskát. A kislány elsírta magát. A nő indulni akart, megsimogatta a kislányt, aztán kézen fogva finoman húzni kezdte, közben halkan vigasztalta. Elindultak. A kislány ordítva sírt, markolászta a levegőt a macskák felé visszafordulva.