A Szigony utcai patikával szemben, a nagyparkolóban állt a férfi a hatalmas panelház kedd reggeli, hosszú árnyékában és erővel, tényleg szépen, a capella azt énekelte, ha lenne két életem. Eddigre ért oda a parkoló túloldala felől jóideje közeledő másik férfi, aki megállt az éneklőtől két személyautónyi távolságra, megvárta, amíg az egy nagyobb levegőt vesz a strófa végén, és mélyített hangon odabökte, te Béla, nem lehetne ezt prózában?, hát, kora reggel van még.