A Róbert Károly körúti Országos Egészségbiztosítási Pénztár első emeleti ügyfélszolgálatának 38-as ablakától indult el a hatvan körüli házaspár, az éppen beköszöntött őszhöz képest téliesen meleg öltözékükkel bajlódtak kifelé menet. A három biztonsági őr a sorszámcédulát adó géppel vacakolt. A házaspár a kijárat előtt egy pillanatra megállt, a nő tanácstalanul billentette meg a fejét, a férfi erre nagy sóhajtással legyintett, aztán hirtelen megfordult, lendületesen visszaindult az ügyfélablakhoz, a nő lemaradva, lassabban ment utána. A sorszámhívó abban a pillanatban írta ki a 38-ast és a következő ügyfél számát, de még senki sem mozdult a várakozók közül. A férfi felnézett a hívóra, meglódult, és teli torokból odaordított az ügyintézőnek az imént kapott két papírt lengetve, hogy én siket vagyok, az asszony meg teljesen meg van zavarodva, és visszaérve az ablakhoz azt kérdezte valamivel halkabban, mit kell ezzel csinálni. Aztán jobbra-balra tekintve riadtan vette észre, hogy a három biztonsági őr körbefogta.