Büszkén, feszesen ült a hetes busz első ülésén az ablak mellett a grillázsszínűre festett hajú, fehér ruhás nő. A napszemüvegkerete is fehér volt. A kerek állától a függőleges mély homlokráncig az idő szabályos körcikket vágott az arcába. Úgy nézett ki az Astoria Szállóra, mint egy megkezdett menyasszonyi torta.