Ahogy a Jégbüfé egyik falra néző pultjára letette a hatvanas nő a franciakrémessel a tányért, ott termett mellette egy hasonlókorú, pár centivel alacsonyabb férfi, ő is letette a tányérját, amelyiken három franciakrémes szorongott. Mindketten kopott, barnás, szürkés ruhadarabokat viseltek, rég divatjamúlt, jellegtelen kabátot. A nő egy pillanatra odanézett és felvont szemöldökkel fordult vissza a saját tányérjához. Nekifogtak a krémeseknek. A férfi módszeresen, tempósan haladt, a nő a helyzeti előnye biztos tudatában, kényelmesen. Amikor a nő befejezte, megtörölte a száját a szalvétával, amit aztán összehajtva letett a tányérra. Mielőtt elindult, odapillantott, hol tart a férfi, aki éppen a harmadik krémesnek állt volna neki. Nyelt egy nagyot, és ahogy a nő elindult, hangosan utánaszólt, kedves egészségére.