2018. július 17., kedd

Hétfő koradélután a csontig hatoló hőségben a VITUKI strandon, az egyik nagy fenyőfa árnyékában ült az ősz, frissen berakott hajú napszemüveges nő műanyag széken bikiniben, vállán törölközővel. Telefonált. Mellette gyönyörű világoskék cipzáros hűtőtáska, előtte a műanyag asztalon kis tálca, rajta kimagozott sárgadinnyeszeletek, héjak, egyiket késsel piszkálta, ahogy beszélt. Amikor a tíz év körüli gyerekekből álló úszni tanuló csapat hangos visításban tört ki az edzés végi játék okán, a nő felemelte a hangját, és átéléssel azt mondta, én már annyit szenvedek, hogy azt se bánom, ha holnapután feldobom a talpamat.