Az első meleg nyári nap volt. A széltől kócos nő világoskék kötényruhában üres piros bevásárlószatyrot lóbálva billegett a Szigony utcai spár melletti első pad felé. Kénytelen volt csoszogni, mert a papucs tépőzárja a bal lábán már csak egy pontban tartottam magát, és a jobblábas is megkezdte a lefegést. Már messziről mondani kezdte a két padonülőnek, hogy hallom, mi van a Micikével. Azok ketten elmerülten beszélgettek éppen egymás felé fordulva, oldalvást dőlve a pad támlájának, de a Micikére odakapták a fejüket. Éppen mesélem, mondta az egyik, hogy átszúrták a lábát drótokkal, komolyan mondom, tisztára állatok ezek, de szerintük meg fog gyógyulni. A kékruhás nő állt, nézett rájuk gyanakodva, majd bizonytalanul azt kérdezte: mi? Drónokkal?