A Kálvária téren szállt fel szerdán koraeste a tömött 9-esre a harmadik ajtónál a rosszul öltözött férfi, és rögtön a sötét gumicsukló-részbe sodródott. Még el se indult el a busz, már ordibálni kezdett a homályban, kissé iránytalanul, az érthetetlenségig kásásan, de nagy hangerővel. A vele közvetlenül, szorosan szemben álló kopasz, kigyúrt, húsz év körüli fiú azonnal befeszült, előre tolta az arcát, a férfi felé és pislogás nélkül mereven nézett rá, jelezve, hogy ezt hagyja abba. A férfi kissé oldalra fordította a fejét, mintegy ignorálva a jelzést, és ordított tovább, szinte levegővétel nélkül teljes erejével, az éppen induló buszon imbolyogva. Aztán mielőtt elvesztette az egyensúlyát, odakapott, közvetlenül a fiú mellé, hogy megkapaszkodjon. A fiú ekkor hatalmasat üvöltött, mi a kurva anyádat károgsz itt az arcomba. A férfi erre hirtelen a fiúra nézett, kicsit felé is hajolt és suttogva válaszolt valamit, amire a fiú meglepetten hátrahúzta a fejét, nézte a férfit, aztán jobbra, meg balra tekintett, és mögé is, mintha keresne valamit, majd szelíden azt mondta, írass föl valamit, hallod, neked is jobb lesz.

Hétfő koradélután a csontig hatoló hőségben a VITUKI strandon, az egyik nagy fenyőfa árnyékában ült az ősz, frissen berakott hajú napszemüveges nő műanyag széken bikiniben, vállán törölközővel. Telefonált. Mellette gyönyörű világoskék cipzáros hűtőtáska, előtte a műanyag asztalon kis tálca, rajta kimagozott sárgadinnyeszeletek, héjak, egyiket késsel piszkálta, ahogy beszélt. Amikor a tíz év körüli gyerekekből álló úszni tanuló csapat hangos visításban tört ki az edzés végi játék okán, a nő felemelte a hangját, és átéléssel azt mondta, én már annyit szenvedek, hogy azt se bánom, ha holnapután feldobom a talpamat.