Vakítóan ragyogott a mindent beborító nedvesszürke mocsok csütörtök délben az Erzsébet királynő úti gyalogos-aluljárónál, ahogy a Krónikus Elfekvő felől sütött a nap a vasút felé. Öten álltak körben az emelkedőn, egy fiatal nő és négy férfi, mögöttük két talicskában lapátok, söprűk. Mind cigarettáztak, néha szóltak pár szót, nevetgéltek. A nő a cigaretta felénél tartott, amikor lassan a mellette álló fiatal férfi felé fordul, a többiek is elhallgatnak, ahogy mélyen a szemébe nézett. Na, mi van, szégyellős vagy, kérdezte a nő. Nem, csak ha gondolkodni kezdek, azonnal bevörösödök.