Szombaton délben két takarító egyenruhás nő ment be a minden oldalról üvegfalú helységbe, a hatalmas sötét garázs folytatásaként, a szálloda alatt elterülő housekeeping raktárakkal szembe. A fiatalabb leült a kávéjával, és azonnal a semmibe meredt. Az idősebb, a kitűzője szerint Asa nevű, betett a szeletelt kenyérből kettőt pirítani, közben a hűtőből kivett egy zacskós lágysajtot, hunyorítva kiforgatta a műanyagból, a bal kezébe fogta, majd ahogy a két szelet pirítós kiugrott a sütőből, a jobbal az odakészített tányérra dobta őket, ezzel lényegében egy időben lehuppant a legközelebbi székre, és a tányért is maga elé ejtette. Az egyik szelet kenyeret megemelte, a tányéron levőre csapta a kezén kissé megtapadt sajtot, és a felemelt szeletet rádobta. A szeletek egészen pontosan fedésben voltak. Egy kicsit nézegette, mintha hozzá sem akarna nyúlni többet, aztán megfogta, hátradőlt és érdeklődés nélkül beleharapott. Lassan rágcsálta, ütemesen, a hátul rendezetten copfba fogott fakó szőke haja rezgett ettől, és a frufruja lassan teljesen a szeme elé csúszott. Percekig ültek így, amikor a fiatalabb nő megkérdezte, what's the day off. Akkor elsimította a frufruját, és azt mondta, wednesday, thursday.