A városi bevásárló központ árkádsorának árnyékában
ült a két Cairns State High School egyenruhás lány törökülésben, mélyen előregörnyedve a bevásárlókocsik mellett a földön, a buszmegállóban. Egyikük
mezítláb ült, előtte volt a lerúgott cipője. Mások is ültek a közelükben,
hátukat a falnak vetve, a két kis padon is, de a legtöbben ácsorogva várták a
buszt. A lányok maguk elé meredtek a betonra, halkan beszélgettek. Pontosabban
a mezítlábas hallgatta a cipőset. Mindkét lánynak kiengedett, hosszú haja volt,
amit babrálgattak közben. Amikor beállt a busz a megállóba és mindenki
felszállt, ők fel se néztek. Ahogy elment a busz, üres lett a környék, a
levegő sem mozdult. A cipős beszélt tovább, a mezítlábas néha hümmögött, és a
babrálásból tétova fonogatásba kezdett. Aztán a feje tetején átvetett haját az arca
közepénél összefogva kezdte szorosabbra fonni, a végén levette a
csuklójáról a gumit, összefogta. Kicsit lökdöste ide-oda, aztán lassan oldalra fordult,
a beszélő cipős felé, akinek a fonat, mint valami ormány, megjelent a
látóterében. Hirtelen elhallgatott és elképedve nézte a mezítlábast, aki arccal
ugyan felé fordult, de csak a szélesen vigyorgó száját látta. Sértetten összehúzott
szemöldökkel vett egy nagy levegőt, mint aki kiáltani akar, aztán
csalódottan kifújta, és csak nézte, nézte a mezítlábast, aki furcsállotta a
hosszú csendet és a mutatóujjával egy kis rést húzott a jobb szemének. Ahogy
összetalálkozott a tekintetük, a cipősből kirobbant a nevetés. A mezítlábas egy
pillanattal később visítva csatlakozott.