Csütörtök este volt, nem lehetett eldönteni, hogy sötétedik vagy a fekete felhők érték el azt a sűrűséget, amiből néhány nagy csepp után leszakadt az ég. A járdán, a Déli pályaudvar felé tartó villamosok mellett az alagútban többen is megálltak és nézték, hogy ömlik. Amerre csak ki lehetett látni, hirtelen szinte minden üres lett. Egy sovány alak közeledett csak, nehezen, szaggatottan lépkedve. Kissé előredőlve haladt, a feje fölött egy táblaszerűséget tartott két kézzel. Végre beért az alagútba, megállt, letámasztotta a táblát, és ahogy letámasztotta, halkan elolvasta a feliratot, csak így tovább Buda, kerületből otthont. Te semmirekellő, fordította el mérgesen a fejét, majd visszanézett a táblára, ja, de, látod, ennyit érsz, nem lettem csuromvíz.