Szombat késődélelőtt a székelyudvarhelyi kézműves vásárban, amikor már csak kevesen szédelegtek a hűvösben, egyik szörpös pult közelében állt zárt körben három hatvan körüli férfi. Egyikük biciklivel volt, amit a keresztcsontjának támasztott, úgy magyarázott. A bal tenyerét felfelé tartotta, a kör közepén mellmagasságban, a jobb kezével pedig, összefogott ujjakkal a tenyér közepébe ütögetett, miközben azt mondta félhalkan, jelentőségteljesen, Órbán Viktor. És akkor a bicikli kimozdult az addigi stabil támaszból, az első kereke kifordult oldalra, megindult, a férfi utánakapott a jobb kezével, az ülést meg is fogta, de a bal kezét még pár pillanatig ott tartotta, a felhős ég felé, a hirtelen beállt csendben.