Mindenki jól megnézte a feltűnően tökéletes izomzatú, kopaszra borotvált harmincas férfit a Paskálon vasárnap délben, ahogy ruganyos könnyedséggel beleereszkedett a váltófürdő hideg medencéjébe. Lebukott, hosszan a víz alatt volt, majd kicsit várt, miután feljött, és ráérősen átlépkedett a forró vízbe. A két húsz körüli fiú, akik korábban beszélgettek, némán lesték. Rájuk nézett a világoskék tekintetével, amire az egyikük halkan megkérdezte: gyurmázol? A férfi mintha gondolkodott volna ezen, úgy mondta, hát, annyira nem, aztán kicsit várt, de edzek, tette hozzá. Erre felbátorodva kérdezte a másik, hogy mit. Emema, válaszolta halkan. Ketrecharcos, mondta hangosabban egyik fiú a másiknak, aki rávágta, tudom. Azzal visszafordult a férfihez, s kedvesen pimaszul viccelődve kérdezte: és elég jó vagy? Azt nem tudom, hogy elég jó vagyok-e, mondta a férfi, de ebből élek, és közben elmosolyodott, mint akinek éppen eszébe jut valami. Aztán fellépett a két medence közti átjáróra, a hideg medence üres volt, kedvtelve beleugrott, lent maradt egy ideig, majd amikor felállt, a forróvizes medencéből mindenki leplezetlenül bámulta a hatalmas hátát a részletgazdag tetoválással: ördög és angyal szkandereztek egymással, nem volt világos, melyik áll nyerőre.