Pénteken a Rózsák téri templom mögötti padon pólóját levéve ült a férfi a május eleji kora délutáni napsütésben. Két karját kitárva a pad támlájába kapaszkodva, hátravetett fejjel süttette hatalmas, gömbölyű hasát. Csönd volt, madárcsicsergés. Egy konszolidált szürkébe öltözött, frissen berakott, ősz hajú nő lépett be a hátsó kapun a templomkertbe nagycsoportos korú kisfiúval kézen fogva. Amikor a pad elé értek, a kisfiú megállt, szembefordult a napozó férfival és a gömbölyű hasat elkerekedett szemmel bámulva kérdezte, mit mondtál, mama, mit nézünk meg, az oltári szentséget? A nő, miután egy lépéssel előrébb maga is megállt a kézfogást tartva, jelzésszerűen húzni kezdte a fiút, aki nem mozdult. Közben válaszolt, igen, azt. És az hol van, mama, kérdezte a fiú a hasat továbbra is megbűvölten nézve. Az oltáron, bent, nyomta meg egy kissé a szót a nő, és lépett egyet a templom felé. Így a fiú is lépett egyet, oldalra, mert még mindig nem vette le a szemét a hasról, és tétován azt mondta, ja?