Éppen egy héttel karácsony előtt, csütörtök reggel szürke kötöttsapkás nő jött ki a Laky Adolf utcai FŐKEFÉtől, fakópiros kabátban. A jobb zsebéből kicsit kilógott egy fehér nejlonzacskó. Két kezében maga elé tartott egy-egy legalább másfél méteres nyelű vadonatúj tollseprűt. Bár rendületlenül egyenletesen lépdelt, volt valami feszült igyekezet a járásában. Amikor kiért a sarokra, meglátta, hogy érkezik az Újpalotára tartó villamos. Az arcán felragyogott a derű, de nem esett ki a ritmusból, a maga elé tartott tollseprűkkel magabiztos könnyedséggel lépkedett a megálló felé. Abban a szempillantásban ért oda az első ajtóhoz, amikor a villamos megállt.