Éppen egy héttel karácsony előtt, csütörtök reggel szürke kötöttsapkás nő jött ki a Laky Adolf utcai FŐKEFÉtől, fakópiros kabátban. A jobb zsebéből kicsit kilógott egy fehér nejlonzacskó. Két kezében maga elé tartott egy-egy legalább másfél méteres nyelű vadonatúj tollseprűt. Bár rendületlenül egyenletesen lépdelt, volt valami feszült igyekezet a járásában. Amikor kiért a sarokra, meglátta, hogy érkezik az Újpalotára tartó villamos. Az arcán felragyogott a derű, de nem esett ki a ritmusból, a maga elé tartott tollseprűkkel magabiztos könnyedséggel lépkedett a megálló felé. Abban a szempillantásban ért oda az első ajtóhoz, amikor a villamos megállt.

Szerda este lépett be a nő a Lövölde téri Lidlbe, hirtelenlila kötött micisapkája elhalványult a vörös rúzsa fölött. Megvetően nézett végig az előtérben álló biztonsági őrön, és ahogy elment mellette, azt dohogta, hát, persze, a főrendező. Egyenesen a dobozos sörökhöz ment, kicsit nézegette őket, aztán egyet levett, továbblépkedve kinyitotta, és kedvtelve iszogatni kezdte. Sétálgatott a sorok közt, és néha fejcsóválva azt mondta, méghogy főrendező.