A Cairns Central bevásárlóközpont háta mögött a fülledt őszi péntek kora délutánján három nagy fa közös árnyékában a járda közepén egy csukott szemű, kecsesen karcsú, idősebb férfi feküdt az oldalán mellkasához hajlított karral, kissé felhúzott lábbal, mozdulatlanul. A feje alatt egy fehér párna volt. Tizenkét ember ült körülötte élénk színes ruhákban, vállhoz húzott térddel szó nélkül, a mellettük halkan ellépkedő járókelőkre ügyet sem vetve. Nem jött meg a ciklon, amiről a városban napok óta beszéltek, a mélyszürke égtől sötétnek látszó faleveleket hangtalanul hintáztatta a szél.

Délelőtt háromnegyed tizenegy volt, amikor Edmonton előtt letért az útvonaláról a SunBus 142-es járata. A sofőr egy pillanatra visszatartotta a levegőt, más jelét azonban nem adta a csodálkozásnak vagy az ijedtségnek, amikor megpillantotta  a zsákutca fordulóját és hirtelen a fékre lépett. Komótosan körbejáratta a buszt a szűk helyen, aztán a tükörben megkereste a fékezés óta csodálkozva nézelődő utas tekintetét és mosolyogva azt mondta, wrong  way, aztán hozzátette, már előre, az útra nézve, it's my first day, you know.