Vasárnap a Lagoonban, jócskán ebéd után, amire már a családok is kiértek, az óvatosak árnyékba feküdtek, a többiek a napra a deszkákra vagy a homokba, közvetlenül a víz köré, ahol a fürdőzők közt egy tizenéves kamaszlány haladt körbe. Szürke pólója és csapzott haja keretezte az erőlködéstől és napsütéstől vörös arcát. Lassan haladt s rekedten ordított, de teljes erőből, mindig azt a dalt, ami hozzászűrődött a színpad, a vásár vagy a közeli éttermek felől. Minden sort hajlításokkal fejezett be, ahogy a tévés tehetségshow-k énekesei, majd levegővétellel váltott a következőre, amit meghallott. Csak a gyerekek bámulták meg, a felnőttek úgy csináltak, mintha nem is vennék észre.