Vasárnap a Lagoonban, jócskán ebéd után, amire már a családok is kiértek, az óvatosak árnyékba feküdtek, a többiek a napra a deszkákra vagy a homokba, közvetlenül a víz köré, ahol a fürdőzők közt egy tizenéves kamaszlány haladt körbe. Szürke pólója és csapzott haja keretezte az erőlködéstől és napsütéstől vörös arcát. Lassan haladt s rekedten ordított, de teljes erőből, mindig azt a dalt, ami hozzászűrődött a színpad, a vásár vagy a közeli éttermek felől. Minden sort hajlításokkal fejezett be, ahogy a tévés tehetségshow-k énekesei, majd levegővétellel váltott a következőre, amit meghallott. Csak a gyerekek bámulták meg, a felnőttek úgy csináltak, mintha nem is vennék észre.

Az átmenetileg hosszan zárva tartó Cairns Museum előtt üldögélt a férfi egy padon, elmélyülten dohányt igazgatott cigarettapapírra, rajta kívül mindenki más lendületesen ment valahova, reggel fél kilenc volt, verőfény. A közelben már dolgoztak a kertészek, a járda és a keskeny utca közötti növényeket igazgatták. Egyikük odahajolt az éppen rágyújtó férfihez, és bizonytalanul azt mondta neki, the jet's starting. A férfi változatlanul nézett maga elé a levegőbe, bár a cigarettát tartó ujjaival billentett egyet alig láthatóan, hogy tudomásul vette a közlést, aztán rezzenéstelen arccal figyelte a füstben a mozdulata keltette hullámot. Nem telt el fél perc, az elinduló locsoló vize beterítette a hátát, sőt a sziluettje körül jó húsz centis sávban körbepermetezte. Ekkor komótosan maga elé húzta a kezét, úgy, hogy a cigaretta a teste takarásába kerüljön.

Reggel a Martyn streeten a sarki KFC és a felfújt szoknyás Marilyn Monroe hatalmas fotójával figyelmet keltő képkeretező ház között, az Ozcare épülete előtt még füstölgött a parkolósávba legurított kuka maradéka. A sarki lámpa miatt megálló, városközpont fel tartó autókból főként a gyerekek bámulták a füstöt és a közelben ácsorgó néhány fiút, akik fáradtan nevetgéltek. Az egyik autóból kinéző kislány bár a fiúkat figyelte, észrevette, amint egy kis honeyeater rászállt a Caring for our Community feliratú táblára.

Két férfi feküdt egymás mellett, plédekbe takarózva, háttal a falnak Cairns-ben, a Lake street-i baptista templom bejárata mellett, a Christ is the answer felirat alatt péntek reggel. A harmadik velük szemben ült, egy hátizsákon. A két fekvő ugyan nem figyelte, ahogy a térdén könyökkel támaszkodva, tenyérrel felfelé kinyújtott karral ül, de mert éppen a látóterükbe esett, mélán nézték. Az ülő, amikor elunta az álmos hallgatást, körbenézett, balra, majd jobbra a háta mögé, aztán előre, kicsit felfelé. Jobb kezét lassan megemelve hosszú ujjaival a két sorba írt szövegre mutatott. Elégedetten konstatálta, hogy tekintetével mindkét fekvő követte a kezét. Még várt egy pillanatot, az érdeklődés csúcspontjáig, majd megszólalt, hogy oké, de mi a kérdés. A két fekvő értetlenül nézte.