A Dagályban, a kinti szauna melletti padon ült a férfi és a lány. Vörösek voltak. A férfi közöttük támaszkodó hatalmas tenyere akkora helyet foglalt el a padon, mint a lány. A lány ránézett a férfira és azt mondta, de kit érdekel, szeretlek. A férfi hosszan hallgatott, aztán maga elé, a kőre nézve felelte: anyád is ezt mondta. Nektek olyan ez, mint amikor az ember üresben rálép a gázra. A lány csodálkozva fordult felé, a férfi halkabban folytatta, ahelyett, hogy szépen, egyesben, ekkor ránézett a lányra, úgy folytatta, érted, nem kell több, egyesben, csak finoman.