Este tizenegy volt. Egy idős nő várakozott az Erzsébet királyné úti villamosmegállóban, ahol az ötös busz is megáll. Megszólalt a telefonja, amit némi keresgélés után felvett és azt mondta, szia, igen, nemsokára, igen, majd visszacsúsztatta a táskája külső zsebébe. Ekkor ért oda nagy lendülettel a hatalmas tűzoltóautó, fékezett, éppen a villamosmegállóban állt meg. A sofőr füléhez szorított telefonnal előredőlve és hunyorítva nézte a balra eső keresztutca névtábláját. A nő végigpásztázta az autót hosszában, és megakadt a szeme a kéznyújtásnyira levő, derékmagasságba eső lépcsőn. Egy kicsit közelebb is hajolt, nézte értetlenül és azt mondta maga elé halkan, nem szállok fel, ez nem villamos.