A Francia út végével szemben, a trolivégállomáson, a BKV melegedőiroda előtt feküdt a földön a hajléktan férfi. Félkönyökre támaszkodva énekelt halkan maga elé egy felismerhetetlen dalt, de minden sor végén rettenetes nagyot ordított, hogy jajj. A sorvégi jajjoknál fel is nézett, de nem a járókelőkre, hanem az égre.