A Francia út végével szemben, a trolivégállomáson, a BKV melegedőiroda előtt feküdt a földön a hajléktan férfi. Félkönyökre támaszkodva énekelt halkan maga elé egy felismerhetetlen dalt, de minden sor végén rettenetes nagyot ordított, hogy jajj. A sorvégi jajjoknál fel is nézett, de nem a járókelőkre, hanem az égre.

Egymáshoz ért a válluk, úgy sétáltak. A férfi benézett a Mai Manó Kávézóba, egészen hátrabiccentette a fejét, amikor észrevette a plafonra állított karácsonyfát. Ekkor kapott bele a szél a kalapjába, és vitte, gurította át az úton. A nő megállt és hangosan nevetett, a férfi csipetnyi sértettséggel indult utána, de az út közepén már mosolygott. Szinte vetődött a megállni nem akaró kalap után, végül guggolva szorította földre. Felnézett, kereste a nőt, de megütközve vette észre maga előtt Kálmán Imre keresztbevetett lábbal ücsörgő szobrát.