A júniusi hőségben a pécsi vasútállomáson a hangosbemondó harmadszor ismételte: a negyedik vágánynál tolatást végeznek. Ekkor vágódott ki az ajtó és az ácsorgókat kerülgetve futni kezdett a vasutas egyenruhára még neonmellényt is öltött köpcös férfi. Már az első méterek után vörös volt a feje, de nem lassult, rohant az átjáróig, aztán a békésen közeledő mozdonyig. Lebegett utána a neonmellény. Ahogy odaért, lecövekelt és zihálva integetett a zászlóval. A mozdony lomhán haladt el mellette. Akkor feltolta a sapkáját a homlokán, és a zászlót tartó keze fejével letörölte az álláról patakzó izzadságot.