Hét óra múlt két perccel a nyolcadik kerületben, amikor az erőtől duzzadó fehérpólós fiatal szakállas férfi kilépett a boltajtón, és indult vissza a járdára felállt kis platós főkertes autó mellett áldogáló idősebb férfi felé, a kezében két monster feliratú fémdobozos itallal. A kopottas ruhában várakozó férfi a keleti oldalfényben keskeny, hosszú árnyékot vetett. A fehérpólós azzal a lendülettel, amivel jött, nyújtotta is az egyik italt az idősebb férfinak, aki egy pillanatig csak állt, mint aki nem is hiszi el, amit lát, aztán kedvesen bíztatva hozzátette, neked hoztam, amire az tétován elvette. Köszönöm szépen, de én nem is tudom, mi ez, mondta zavartan, majd kinyitotta az autó jobboldali ajtaját, kivett egy teával teli, felirat nélküli műanyag flakont, és a másik felé mutatta, hoztam magammal innivalót. A fiatal férfi bólogatott, miközben kinyitotta a magáét, persze, az is jól fog jönni, de ez más, ez felpörget. A férfi a kezében levő két italra nézett és halkan, bizonytalanul ismételte el, felpörget.

Az első meleg nyári nap volt. A széltől kócos nő világoskék kötényruhában üres piros bevásárlószatyrot lóbálva billegett a Szigony utcai spár melletti első pad felé. Kénytelen volt csoszogni, mert a papucs tépőzárja a bal lábán már csak egy pontban tartottam magát, és a jobblábas is megkezdte a lefegést. Már messziről mondani kezdte a két padonülőnek, hogy hallom, mi van a Micikével. Azok ketten elmerülten beszélgettek éppen egymás felé fordulva, oldalvást dőlve a pad támlájának, de a Micikére odakapták a fejüket. Éppen mesélem, mondta az egyik, hogy átszúrták a lábát drótokkal, komolyan mondom, tisztára állatok ezek, de szerintük meg fog gyógyulni. A kékruhás nő állt, nézett rájuk gyanakodva, majd bizonytalanul azt kérdezte: mi? Drónokkal?